Mi történik, akkor, ha a szokásos ajánlással ellentétben nem fogyasztunk egyből szénhidrátot az edzést követően? Előző bejegyzésünk folytatása következik.
Tehát annak ellenére, hogy izmaink rendkívül éhesek a szénhidrátra közvetlenül a fizikai aktivitás után, szervezetünk akkor sem esik azonban heveny depresszióba, ha edzések után rögtön nem esünk neki a spájz tartalmának és nem pótoljuk azonnal a testmozgás során elfogyasztott szénhidrátokat! Segítségünk nélkül ekkor azt teszi szerencsétlen testünk, amihez legjobban ért és tett évezredek, évmilliók alatt: alkalmazkodik! A szénhidrát veszteség vészhelyzetét úgy hárítja el, hogy zsírokat alakít át glikogénné. A szénhidrát raktárak újratöltése energiát és oxigént igénylő folyamat, ami akár két napig is eltart. Ezen idő alatt is fogyunk, és persze edződünk, mert szerveztünk úgy készül fel a következő ütésváltásra (edzésre), hogy növeli a szénhidrátraktárak kapacitásait! Különösen az edzés utáni első félóra az az időszak, amikor szénhidrát-megvonással rá tudjuk szoktatni izmainkat erre az „után égető” üzemmódra. A szénhidrátraktárak kapacitásemelésének mellékhatása a zsírraktárak kapacitásainak leépítése – hiszen rendszeresen azt a jelzést adjuk elgyötört testünknek, hogy nem zsírt, hanem szénhidrátot kell raktároznia! Ha időről időre „megnyomjuk a szénhidrát-gombot”, kivárunk edzés után, ráadásul rendszeresen beiktatunk edzésprogramunkba magas intenzitású szakaszokat, komoly és tartós mellékhatásként rendkívül sportos testalkatot alakíthatunk ki!
Ha nemcsak edzések után, de közben is igyekszünk kerülni a szénhidrátfogyasztást, ez is azt a jelzést erősíti, hogy szervezetünknek a legkényesebb időszakban egyedül kell megoldania szénhidrát-problémát. Ő pedig csodálatosan meg is oldja! Pihenőidőben döbbenetes mértékben növeli a korlátos glikogénraktárak kapacitásait: a májét másfélszeresére, míg az izmokét csaknem kétszeresére növeli! Hosszú távú versenyek során ez komoly komparatív előnyt jelent, hiszen jóval kevesebbet kell pótolnunk – az ozmotikus korlátok miatt – rendkívül nehezen bevihető szénhidrátokból. Versenyek során persze jöhet az ésszerű mértékű „habzsi-dőzsi”, amit a jól előkészített szervezetünk magas szintű teljesítménnyel hálál meg!
Az edzés alatti és az azt követő speciális szénhidrát-stop persze nem napokra szól! A kiegyensúlyozott, közép-európai hagyományokra épülő tudatos táplálkozás az egyes ún. energiát adó tápanyagok (zsírok, szénhidrátok, fehérjék), ásványi anyagok, nyomelemek, vitaminok és a víz életmóddal harmonizáló mennyiségű és arányú fogyasztását jelenti! Az élelmiszerek között nincsenek se démonok, se csodaszerek. Csak az életmóddal nem harmonizáló mértékek lehetnek! Az ember maga a csoda! Ha megismerjük magunkat, szervezetünk működését, könnyebben köthetünk egy hosszútávra szóló, sok boldogságot nyújtó barátságot saját testünkkel!
i:am/szeretem az életem