Enni vagy nem enni? Ez itt a kérdés! 1. rész

Nem elítélendő (sport)emberi motiváció, hogy a sport által sportos testalkatra is szert tegyünk. Mi sem vagyunk kivételek ez alól. Szeretném megosztani veletek egy titkunkat, amellyel mi tartós eredménnyel tudjuk megvalósítani törekvésünket.

Idézet az internetről:

„Futás után – amilyen gyorsan csak lehet – pótolja az elvesztett energiát. Kutatások bizonyították, hogy az izmok az edzést követő 30 percben a legfogékonyabbak a glikogén raktárak újraépítésére. Minél hamarabb eszik futás után, annál inkább csökkentheti az izommerevség esélyét. Ilyenkor figyeljen arra, hogy minden gramm bevitt protein mellé 3 gramm szénhidrátot is fogyasszon.

Kiváló megfigyelés, tökéletesen leírt élettani jelenség – téves következtetés és javaslat!

A vitathatatlan kutatási eredményeket keretező ajánlásokkal teljesen ellentétes módon cselekszünk évek óta! Pontosan ez az ellentétes cselekvés az, ami garantálja számunkra a tartósan sportos testalkatot és a hosszú távú triatlon-, és futóversenyek eredményes teljesítéséhez szükséges magas kapacitású glikogénraktárakat!

Ami vitathatatlan: az izmok tényleg az edzést követő félórában a legfogékonyabbak a glikogénraktárak újjáépítésére! Szervezetünk az egyik legfontosabb energiaforrást, a szénhidrátot – glikogén formájában – csak korlátos mértékben képes tárolni. Az edzés során történő szénhidrát-felhasználást testünk „komoly sokként éli meg”, az energiatermelő rendszert érintő vészhelyzetként értékeli! Agysejtjeink csak a legegyszerűbb szénhidráttal, glükózzal működnek, de az izmaink számára szinte végtelen mennyiségben rendelkezésre álló energiaforrás, a zsírok elégetése is csak szénhidrátok jelenlétében történhet, mert „a zsírok a szénhidrátok tüzében égnek el”. A szervezet szénhidrátraktárainak (glikogénraktárainak) újratöltése a legmagasabb szintű prioritás! Mi történik, akkor, ha az idézett ajánlással ellentétben azonban még sem fogyasztunk szénhidrátot az edzést követően? A vizionált izommerevséggel most nem foglalkoznék, szerintem a rendszeres lazítás, nyújtás, a kiegyensúlyozott ásványi anyag és folyadékpótlás szorosabb korrelációt mutat az izommerevséggel, mint a szénhidrátbevitel! Mi is történik akkor, ha az izmainkat még sem tápláljuk „szájon át” szénhidráttal közvetlenül az edzés után?

Megoldja az izmunk segítségünk nélkül magától is a feladatot: szembeszáll a vészhelyzettel és előállítja magának az elfogyasztott glikogént – még pedig zsírból! Zsírraktáraink tartalmából, a trigliceridekből alakít át nem csekély mennyiséget szénhidráttá! Ha pedig rendszeresen megtagadjuk tőle az edzés utáni segítséget, főleg az edzést követő első félórában, akkor – a rendszeres erőpróbákra való felkészülésként – szénhidrátraktáraink kapacitását szignifikánsan növelni fogja! Edzések után szervezetünk jó ideig leginkább a növekvő kapacitások feltöltéséhez szükséges szénhidrát-előállítással lesz elfoglalva, nem pedig a zsír raktározásával! Ha tovább tetézzük a „bajt” azzal, hogy edzésprogramunkba rendszeresen magas intenzitású szakaszokat is beiktatunk, amikor az izomműködés elsődleges energiaforrása a szénhidrát, akkor a glikogénraktárak újratöltése akár két napot is igénybe vehet! Ekkor fokozott oxigénfelvétel és energiafelhasználás mellett folyamatosan töltődnek glikogénraktáraink: testünk alkalmazkodik a fizikai igénybevételhez, és ha nem is edzünk, de edződünk – és mellesleg fogyunk!

„Sok van mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb” – írja Szophoklész Antigoné című művében!

A témát következő heti cikkünkben folytatjuk! Kérdés vagy tanácsadás esetén bátran keressetek minket!

i:am/szeretem az életem