A hyponatrémia valós veszély

Igen nagy felelősség a hidratáció és az elektrolitháztartás fenntartásának témájában SPORTOLÓKNAK tanácsot adni, mert az állóképességi SPORTOLÓKRA, hosszú távokat teljesítő atlétákra, kerékpárosokra és triatlonosokra SPORTEVÉKENYSÉG KÖZBEN leselkedő legnagyobb veszély a HIPONATRÉMIA, amelynek következményei akár végzetesek is lehetnek.
Cikk 1.
Cikk 2.
Egy felkészült, edzett kerékpáros Iain O’May 2015. július 5-én a Frankfurti Ironman Európa Bajnokságon a célba érkezést követően összeesett, azonnal kórházba szállították, ahol két nappal később sajnos elhunyt. A halál oka agyi ödéma, amelynek kiváltója a HIPONATRÉMIA! Ez valódi tragédia, mert a szervezők remek, magas sótartalmú frissítőtermékekkel és optimális elektrolittartartalmú sportitalokkal gondoskodtak a megfelelő frissítésről az összes frissítőállomáson. Mi történt Iain-nel? Mi vezetett ehhez a tragikus eseményhez? Egyébként Iain mellett aznap, még további kilenc, a versenyen részt vett sportoló került kórházba hasonló okból!

A (hirtelen jött) nagy melegben az intenzív sporttevékenység során az izzadás fokozódik, mert az izmok által termelt hőt a szervezet csak fokozott mennyiségű izzadság elpárologtatásával képes leadni a környezetnek. Az izzadság főként vizet és elektrolitokat tartalmaz. Az elektrolitok elektromos töltéssel rendelkező ionok (nátrium, kálium, magnézium, klór és kalcium), amelyeknek nélkülözhetetlen szerepe van a normál sejtműködés fenntartásában, mint például a különböző anyagok transzportálása a sejten belülre és kívülre. A sejten belüli, és sejten kívüli folyadékterek ozmotikus egyensúlyát két ion biztosítja egyenlő arányban: a nátrium a sejten kívül, míg a kálium a sejten belül fordul elő. Az izzadtságban a két ion viszont már nem egyenlő arányban található: a nátrium akár tízszerese is lehet a káliuménak. Ez az egyenlőtlenség az izzadságban a szervezeten belüli ionegyensúly felborulásához vezet. Az egyensúlytalansági állapot sem az energiát adó tápanyagok, sem a víz, sem az információ áramlásának nem optimális. Amikor a vérünkben (a sejten kívüli, azaz extracelluláris folyadéktérben) a nátriumszint a normál 135-145 mmol/L alá esik hyponatrémiáról beszélünk. A nátriumveszteség mértéke, akárcsak az izzadás mennyisége egyénileg eltérő. A pusztán vízzel történő frissítés tovább csökkenti a vérplazma nátriumkoncentrációját, miközben a sejten belüli folyadéktér relatív ionkoncentrációja, azaz elsősorban káliumkoncentrációja megnő, mivel ebből az ionból lényegesen kevesebbet veszítünk az izzadás által. Ilyen esetben a szervezetbe jutatott víz az ozmotikus szabályok miatt a nagyobb ionkoncentráció felé, azaz a sejten belülre áramlik, amelynek következtében annak térfogata megnő, kialakul az ödéma, amely kevésbé súlyos esetben „csak” komoly teljesítménycsökkenést, súlyosabb esetben egészségkárosodást és akár halált is okozhat!
Megmenthette volna Iain életét a sófogyasztás? A válasz IGEN! Fogyassz-e sportolós közben sót (ne konyhasót hanem sportolóknak készült komplex sókészítményt!)? A válasz IGEN! A tested jobban teljesít, ha korlátozod a sóbeviteled? A válasz NEM! Egyáltalán mihez képest korlátozod? Az izzadás általi veszteség mértékéhez képest? A túlzott bevitelhez képest? Mennyi a túlzott bevitel? Esetleg az American Heart Association által az átlagemberek számára ajánlott napi 1500mg nátriumhoz képest? Ennyi nátriumot egy közepesen edzett sportoló nyári melegben akár 1-1,5 óra alatt is elveszít!

A megfelelő mértékű sópótlás, azaz a nátriumpótlás más rendkívül fontos frissítési komponensek, azaz a víz, más ionok (Mg, Ca, K Cl) és a szénhidrátok pótlása mellett elengedhetetlen feltétele a magas szintű teljesítmény fenntartásának. Nyilván a sót is túl lehet adagolni, viszont a túladagolás veszélyére hivatkozva démonizálni – a víz mellett – az egyik legfontosabb, életmentő komponenst felelőtlenség. Az emberi testben az információk, az energiát adó tápanyagok, a makró-, és mikroelemek „vízi úton közlednek”! Akár a hajók a Dunán, vagy más folyó és állóvizeken. Minél alacsonyabb a vízszint, annál nehezebb a közlekedés, mert romlik a vízi utak járhatósága.
A felnőtt emberi test 55-60%-a víz, és ezen a vízen bizony komoly forgalom zajlik.
A sejten belüli folyadékterek a tavak, a sejten kívüliek a folyók. Mindegyik vízi útnak megvan a maga parancsnoka, aki ügyel az egyensúlyra, ügyel arra, hogy hatékony és dinamikus legyen a két víztér egyensúlya. Sejten kívül a nátrium a főnök, sejten belül pedig a kálium. Ahhoz, hogy ne alakuljon ki közlekedési káosz, gyors és harmonikus legyen a forgalom, fenn kell tartani a vízszintet és biztosítani kell, hogy rendet fenntartó „főnökök” a két vezérelektrolit, a nátrium és a kálium mindig megfelelő számban és arányban legyenek jelen a szervezet vízi útjain.
Verseny vagy edzés közben helyes frissítéssel tudjuk fenntartani a vízi útjaink járhatóságát, a szervezet folyadéktereinek megfelelő vízszintjét és az elektrolitok mennyiségét és arányát, azaz együttesen a HIDRATÁCIÓT. A hidratáció csökkenése sokkal közvetlenebbül és brutálisabban hat a teljesítményre, mint az energiaszint csökkenése: hiába vannak jelen a szervezetben az energiát adó tápanyagok, ha a nehezen járható vízi utak miatt lassan, nem megfelelő mennyiségben, vagy egyáltalán nem jutnak el a céljukhoz a sejtekhez!

(Az Enduraid talán legnagyobb előnye, hogy abszolút a jelentőségének megfelelően kezeli a sópótlás kihívását, mert az eléhezésbe nem lehet bele halni, a dehidratációba, ami só-, és vízhiány együtt, abba viszont könnyedén.)

Kiegyensúlyozottság, mértékletesség, változatosság a hétköznapokban. Az edzések során elsősorban szénhidrát-lemerítő frissítési protokoll alkalmazása, azaz visszafogott szénhidrát-bevitel, viszont tökéletes hidratáció, azaz víz-, és elektrolitpótlás az időjárási körülményeket, az antropometriai adottságokat, az edzettséget, az intenzitást, az időtartamot figyelembe véve. Míg a versenyek során a tökéletes hidratációt elsődleges prioritásként szem előtt tartva, fokozott szénhidrátpótlás is tartalmazó protokoll alkalmazása.

Kindl Gábor