A szénhidrátraktárakról

Amikor szénhidrátot fogyasztasz, a szénhidrát molekulák az emésztő rendszerben kis cukormolekulákká esnek szét. Ezek a kis cukormolekulák szívódnak fel a tápcsatornán végighaladva, majd a májban alakulnak glükóz molekulákká, hogy energiát biztosítsanak az agynak és az izmoknak. Az a glükózmennyiség, amelyre nincs azonnal szükség, glikogénné alakul és eltárolódik a májban és az izmokban.

A májban tárolt glikogén mennyisége elérheti a 90-110 grammot. Ez glikogénmennyiség felelős a megfelelő vércukorszint és napközben a megfelelő energiaszint fenntartásáért.

Az izmok teszik ki a testtömeg 30-40%-át, ebből következően sokkal több glikogént tudnak tárolni mint a máj. Egy egészséges, megfelelően táplált felnőtt sportoló izomglikogén-raktára elérheti a 400 grammot. Az izmok a másodlagos raktárak, akkor aktivizálódik az itt tárolt glikogén, amikor a máj raktárai kifogytak. Izomglikogén hosszan tartó, kimerítő fizikai aktivitás esetén biztosítja az energiát.
Ha az olvasottakat kiegészítjük a múlt heti poszt egy fontos pontjával, miszerint az energiaraktárak kapacitása, mobilizálhatósága, hatékonysága az edzettség növekedésével javul, egy edzett sportolónak 3-5 óra hosszan tartó, visszafogott intenzitású (70.3 ironman, maraton) fizikai aktivitás során elsősorban nem az energia bevitellel kell bajlódnia a verseny során. Ha egy kezdő sportoló valóban felkészült egy féltávú triatlonra, akkor a máj és az izom raktáraiban tárolt glikogén összmennyisége esetében is elérheti akár az 500 grammot is. Okosan (visszafogottan) versenyezve, a féltávú verseny során mindössze 300-400 gramm körüli szénhidrátot fog felhasználni, így szinte energiapótlás nélkül is tudná teljesíteni a távot! Persze nem jó kockáztatni, így a moderált szénhidrát-pótlás megfelelő mennyiségű folyadék és só fogyasztása mellett, egészen biztosan problémamentes és örömteli célba érkezést eredményez minden hosszútávú sporttevékenység esetén.

#iamszeretemazeletem

#enduraid