A hétvégén volt egy viszonylag hosszabb görgőzésem, 200km-t toltam le Zwiftben, egy menetben. Gondoltam írok nektek pár sort a frissítésről, mert engem is meglepett ami történt. Alapvetően egy 2-3 órás edzésre gélekkel, még hosszabbra esetleg müzlivel szoktam készülni. A tavalyi UTT130 után kezdtem komolyabban gondolni az ISO-ra, mint energiaforrásra, ott a sírból hozta vissza a versenyt nekem. De a tegnapi volt az első komolyabb edzés, amit 100%-ban az i:am ISO-ra, illetve sótablettára alapoztam. A biztonság kedvéért ott volt a kezem ügyében két Squeezy gél és némi szőlőcukor, de nem volt rájuk szükség.
Ez egy pace partner mögötti tekerés volt, vagyis a 200. km pontosan ugyanakkora effortot kívánt mint az első, ha nem akart leszakadni az ember a grupettóból. Még a bemelegítés alatt bevettem egy sótabit, mert nagyon hamar és nagyon sokat izzadok. Aztán a frissítést vízzel indítottam, és kb. fele-fele arányban, vízzel illetve ISO-val folytattam (jellemzően sótabletta után vízzel). Összesen 3x5dl víz és 3x7dl ISO fogyott, és 7db sótabletta. Ez így önmagában nem is annyira érdekes, ami miatt viszont írok Nektek, az ahogy éreztem magam a tekerés alatt, illetve után. Nos, ennyire könnyű 200-asom még soha nem volt! Pontosabban az első 30-40km döcögős volt, aztán bemelegedtem, igazából a második felét, 100-tól élveztem nagyon. 188km-nél még egy komolyabb sprinthez is volt tartalékom. Holtpont egyáltalán nem volt, a gyomrom egyszer sem kordult meg, eléhezésnek vagy kiszáradásnak nyoma sem volt.
A tekerés után nem volt semmi izomláz, semmi görcs, nagyjából úgy éreztem magam mint egy átlagosnál kicsit keményebb, de sokkal rövidebb edzés után. Biztos hogy ezután (is) főszerepet kap a frissítési terveimben az i:am ISO és sótabletta kombináció.
Köszi hogy elmondhattam, üdv,//Taki